Egy jó lidérc álom

Egy jó lidérc álom

1. fejezet

Szeretett apám összehívta a családi gyűlést holnapra. Rosszat sejtek. Még a tegnapi álmom is rosszra utal és az én álmaim általában valóra válnak vagy utalnak valamire. De a mostani álmomat nem tudom megfejteni. Láttam két embert és a gyereküket egy kocsiban. Egy férfi és egy nő, a hátsó ülésen volt a gyerek alig 2 hónapos lehetett. A kis lány nagyon emlékeztetett valakire, de még most nem jöttem rá, ki az. A kis család megállt egy étterem előtt, kiszálltak a kocsiból és bementek. A családot nem követtem, hanem a kocsit néztem. Az egész olyan ismerős volt, de nem értettem és nem is emlékeztem ilyen jelenetre. Ekkor jött két férfi és a kocsit, amivel a kis család jött megbütykölték, aztán felhívtak valakit: „Brain, készen van!”- mondta kicsi testes, rövid fekete hajú, reszelős hangú férfi. Fura volt, hogy apám, vagyis nevelő apám nevét hallottam. Itt ugrik egy kicsit az idő… A család visszaül a kocsiba és elindul. A kocsi egy elhagyatott úton megy, és akkor füst árasztja el a kocsi utasterét és a férfi neki vezet egy fának. A nő és férfi úgy néz ki mintha azonnal meghaltak volna, de a gyermek túléli. Az autó hátsó ajtaja kinyílik és kiveszi egy nő a gyereket. A lány még él, de az oldalán megvágta az autóba csapó ágak. Ennél a „jelenetnél” vége lesz, mert felkelek.

Megetettem a kutyákat, nagyon sok van és imádom mindet, mintha kutyák között éltem volna az emlékeim előtti időben. Reggeli után jön a tanulás. Mivel szüleim vagyonosok, így magán tanáraim vannak. Ma például stratégia órám és harcművészet órám lesz, plusz informatika. Informatikából múlt héten tanultam meg a tűzfal áttörést.

Azután, ugye ebéd, kutyasétáltatás, amiben apa sok munkatársa segít, szerencsére. Vacsoránál az egész család összeül és beszélgetünk, ha valami jó az eszünkbe jut vagy csak csöndben eszünk.

- Apa, képzeld olyan furcsát álmodtam… - kezdtem mesélni, csak egy kisebb leírást hagytam ki a történetből, a kis lány sebét. Mire a végére értem apa arcán fura érzelmek csapódtak ki, mintha félt volna valamitől, vagy valakitől.

- Értem. – mondta és folytatta – ez szerintem nem jelent semmit. – erre anyával összenéztek.

- Elmondanád, hogyan szereztem ezt a sérülést? – mutattam az oldalamra, amin már csak egy sötét sebhelynek a nyomát látni.

- Már mondtam, hogy elestél kiskorodban, pont egy faág volt melletted, és az karcolt meg. – csattant fel apám.

Ez után már nem beszéltünk aznap, így lefeküdtem elég korán, mert nem akartam balhét.