Egy másik szomorú nap eredménye:

Más világ

Szomorú verset írni egyszerű,

ha mostanában minden keserű.

Mostanság mintha zuhogna az eső,

nem mozdulok, mert elhagy az erő.

Persze az eső sem lehet itt normális,

hanem csak is vér vörös, de ez morális.

Árnyéktalanok közt áll egy lány,

kinek sötét árnyéka is van már.

Árnyékát nézve érzin, valami nincs rendben,

bár sirni akarna, de könnycseppe sem serken.

Őt senki sem nézi, le se szarják, bár

én itt állok mögötte, s megértem tán.

Észrevéve óriási lyukat melkasán,

tudom, érzem, hogy mindjárt megöli a magány.

Még a sárga köves út sem dobja fel e helyet,

mert itt minden nyomorú, s itt vidámság nem lehet.

A lány mellkasán az óriási lyuk csak tátong,

de egy csepp vért sem látok az Árnyéklányon.

Kitépte gyönyörű nagy szívét egy féreg,

azzal, hogy hazudott neki, keresztül egy éven.

A tolvaly földig rombolta a lány hitét,

és így elvesztette meredék szép életét.

Lemenőben van a nap, de már napok óta,

mintha meg állt volna teljesen az óra.

Legszívesebben oda mennék, át karolnám,

ha tudnék egy vigasztalást, mondanám.

Tudom, hogy jól esnének a szép szavak,

hiszen megsebezték őt egy maszat szóval.

Keresse meg a lagjobb pasi és ossza meg lelkét,

és tenyerén hordozza törékeny szerelmét!